Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy a csapatunk amelynek a neve "Bél A Király" volt, megnyerte a verseny FŐDÍJÁT!

A fődíjjal egyben a Legjobb Böllér Díját, emelett MÁSODIK helyezést értünk el a "Legjobb Véres Hurka" és ugyancsak MÁSODIK helyezést ért el a csapat a "Legjobb Forralt Bor" és a "Legszebb Porta" kategóriákban! A legjobb böllér Kovács András tiszaeszlári lakosunk lett. Gratulálunk neki! Továbbá gratulálunk minden csapattagnak akik részt vettek ezen a nem kis feladattal és kihívással teli megmérettetésen!

„Vásári forgatag? De nagy most a lárma, mire készülsz, gazdám, tor lesz tán a házba’?” – mondja egy kedves András-napi versike, és bár a jeles napot már hónapokkal ezelőtt magunk mögött hagytuk, alighanem számos mangalica hízó érezhette ma hajnalban ilyenformán a vesztét. Legalábbis azok közül, amelyeket feldolgozva a IV. Nyíregyházi Disznótoros Fesztiválon, és a XX. Nemzetközi Böllérversenyen tálaltak fel a verseny zsűrijének és a közönségnek. Mire az első vendég megérkezett, hogy idejekorán disznótoros ételek kerüljenek az asztalra, már a böllérek is az utolsó vágásokat ejtették az alapanyagon. Aztán egyre többen jöttek, és a Sóstói Múzeumfaluban az ünnepélyes megnyitón már moccanni sem lehetett, akkora volt a tömeg. A nyíregyházi önkormányzatnak és az agrártárcának köszönhetően egyébként is ingyenes volt a részvétel. S a hangulat? Nem nagyon vannak arra szavak. A legjobb, ha valaki személyesen meggyőződik róla egy-egy ilyen alkalommal. Bizonyos viszont, hogy aki üres gyomorral érkezett, alighanem azt sem tudta, merre forgassa a fejét, annyi csalogató illat lengte be a skanzen csaknem teljes, 7 hektáros területét.

Ahogyan a házigazdai szerepkörben dr. Kovács Ferenc polgármester is elmondta, mintegy 20 ezer emberre számítottak ezen az igen autentikus helyen, a rendezvény sokakat kicsábít Sóstóra. – Amikor – nagyon régen – ide, Nyíregyházára jártam iskolába, a lakosságszám még csak 65-70 ezres volt, most viszont 120 ezres. Velem együtt sokan beköltöztek, és hoztuk a hagyományainkat, színesítettük ezzel a város életét. Az értékeink, a tradícióink bemutatására egyébként is minden városi rendezvényünkön nagy hangsúlyt fektetünk. Minden adott ahhoz, hogy most is jól érezzük magunkat – mondta el lapunknak. Amikor még szalmával perzselték a disznót, mindig azt várta, hogy a bőréből ehessen, tette hozzá. Na és az orjalevesnek, annak bizony szerinte nincs párja.

Hasonló gondolatokat ébresztett a rendezvény a városhoz ugyancsak ezer szállal kötődő két országgyűlési képviselőben, dr. Vinnai Győzőben és dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkárban is.

– Tavaly sajnos nem tudtunk együtt lenni, így örülni kell, hogy most újra összejöhettünk. Itt a népi hagyományoknak egy fontos mozzanatát, és annak az egész folyamatát lehet látni, a vágóállat megszúrásától, a hagymás vérig, a hurkafőzéstől a kolbásztöltésig – dicsérte a programot és a helyszínválasztást dr. Vinnai Győző, a disznóvágáshoz kapcsolódó szokásokból is megemlítve néhányat. – Nagyon örülök, hogy nálunk a hagyományőrzés ilyen magas szintű. Arra kérek mindenkit, hogy az egész napos királyi vendéglátás során kóstoljanak meg mindent. Az én kedvencem a toros káposzta. És még valami: ha a gasztronómiát élvezzük, beszélgetni is tudunk egymással, és megismerkedve közösen gondolkodhatunk a jövőről – fogalmazott.

– Örömmel látom, milyen sokan eljöttek, családok a gyermekeikkel, ami azért nagyon fontos, hogy a legfiatalabbaknak is át tudjuk adni a kultúránk ezen részét. Büszkék vagyunk a keleti régiónk ételeire, amelyekre gyermekkorunkból mi is emlékszünk – mindezt már dr. Szabó Tünde mondta. Három gyermek édesanyjaként előszeretettel készít húsételeket, ráadásul erre egy sportolónak is nagy szüksége. – Igyekszünk zsírmentesen főzni a férjemmel, egyébiránt ez a fesztivál azért is különleges, mert mangalicafeldolgozást láthatunk, és ez a hús sokkal egészségesebb, mint bármelyik – említette meg.

A rendezvény díszvendégének, dr. Nagy István agrárminiszternek nem volt nehéz újfehértóiként azonosulni a disznótoros hangulattal. – Ha azt gondoljuk, hogy a mai nap csak arról szól, hogy eszünk egy jó kolbászt vagy hurkát, nagyot tévedünk. A végén majd ez is belefér, de azért vagyunk itt, mert nyíregyháziak, szabolcsiak, szatmáriak, beregiek vagyunk, s mert nekünk ez az otthonunk és keressük a hagyományainkat. Át akarjuk hozni a múltból nagyapáink örökségét a 21. századba, mert fontos nekünk. És ha ezt nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, akkor odavész, az egészet elveszik. Aztán majd a hurkát fogyasztva megbeszéljük, hogy tegyünk bele majoránnát vagy nem, a kolbászba kell-e bors vagy sem. És ebben éppen ez a lényeges, hogyan tudjunk átadni egymásnak valamit, hogyan tudunk beszélgetni – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy kevés olyan térsége van Magyarországnak, ahol ennyi értéket mentenek át. A térség büszke lehet erre.

Zárásképpen jó hírrel szolgált azoknak is, akik nem csak fogyasztják, de tenyésztik a sertést. – Tudjuk, hogy a mostani nem könnyű időszak a sertéstartók életében a magas takarmány- és energiaárak, valamint az afrikai sertéspestis által egész Európában kialakult piaci helyzet miatt. Magyarország kormánya viszont most arról döntött, hogy mintegy négymilliárd forintnyi azonnali támogatást nyújt a sertéstartóknak, ami 20 ezer forintot jelent kocánként, éppen azért, hogy jövőre is lehessen disznótor, legyen mit ennünk, és jövőre is együtt lehessünk – mondta el.

A folytatásban Támba Miklós főszervező mondott köszönetet a 15 éve hűségesen visszatérő csapatoknak, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke, Krivács András pedig kiválónak nevezte a fesztivált, mindenkit arra biztatva, hogy érezze jól magát. Közben a parasztportákon fürgén járta a böllérkés, sercegett a zsír, sült a szalonna, a kolbász, az üstökben gőzölögtek a finomabbnál finomabb ételek. A panyolai alakoskodók, a most jubiláló Népzene és Népi Kultúra Szak zenészei és a mohácsi busók fáradhatatlanul szórakoztatták az érkezőket, a zsűri pedig – Szoboszlai Gyula mesterszakács vezetésével – azt vizsgálta, mely csapatokat kiálthatna ki délután háromkor egy ételükért vagy italukért győztesnek.

– Falusi emberként nevelkedtem, minden évben vágtunk disznót, és agrármérnökként is igen közel áll hozzám az ilyen esemény. Minden évben megmérkőzünk, nem egyszer sikerrel, most is egy közel másfél mázsás jószágot vágtunk, és neveztünk toroskáposztával, hurkával, kolbásszal, hagymás vérrel. De remek forralt borunk is van, no meg fogópálinkák – sorolta a Tirpák fesztiválos kötényében a nyíregyháziak csapatkapitánya, a 18 embert koordináló Bodrogi László.

A közelben szemlélődött Gincsai Mihályné, aki a barátnőivel érkezett, és mint elárulta, a sült szalonnát már megkóstolták. – Napkoron is többször megfordultunk, most pedig a busók miatt jöttünk elsősorban, ilyet még csak a televízióban láttam. Jót nevettünk közöttük, rázogattuk a kolompjukat, maradunk is délutánig – magyarázta.

Labbancz Zoltán is gyakran megfordult Napkoron a régebbi böllérversenyeken a párjával, a múzeumfaluba most jöttek ki először. – De máris megérte, a hagymás vér nagyon finom volt, és fogópálinkát is kóstoltunk! Nagyon jól érezzük magunkat, ez már nem a korábbi dagonyázós hely, egy darabig nem is sietünk innen sehová – nyilatkozta. (Forrás: szon.hu)